Espresso macchiato
- Na, mi ez? - tolt elém Jadran egy cappuccinós csészét.
- Fenyőfa? - tippeltem, mert a tejhabban látható rajz leginkább arra hasonlított.
Jadran diadalittasan elvigyorodott, majd bólintott.
- Ez egyre jobban megy! - dicsértem meg.
- Már karácsonyi gömböt is tudok - újságolta lelkesen. - Jure azt mondta, hogy csinálhatnánk olyan akciót, hogy aki kitalálja, mit rajzolok a tejhabba, az kap egy kupont, amit legközelebb beválthat egy ingyen kávéra.
- Nem tudom, hogy ez most gonosz vagy zseniális - jegyeztem meg. - Már bocs.
- Nem gond - rázta meg a fejét Jadran. - Carlos amúgy se egyezett bele.
Ekkor, szinte végszóra, az említett spanyolul szitkozódva vágott földhöz egy összegabalyodott égősort. Az elmúlt napokban nem ez volt az első hasonló eset.
- Carlos, minden oké? - kérdeztem. - Segítsünk?
- Köszi, de boldogulok - felelte, mire Jadran a fejét csóválta.
- Elég stresszes mostanában - mondta. - De arról persze nem beszél, hogy miért. Viszont tanultam egy csomó spanyol káromkodást.
Azonban még mielőtt elmondhatta volna, miket, Carlos letette elénk az égősort.
- Inkább mégis segítsetek - mondta. - Még mielőtt szétvágom ollóval.
- Carlos, biztos, hogy jól vagy? - kérdezte Jadran.
A Café El Mío Cid tulajdonosából egy olyan mély sóhaj szaladt ki, hogy többen felénk fordultak az asztaloktól.
- Persze, csak stresszelek egy kicsit. Jönnek a szüleim - mondta.
- Spanyolországból? - kérdeztem.
- Igen. Nagyon rég nem jártak itt, általában mi megyünk haza hozzájuk. A kávézót is még csak fényképről látták.
- Ezen én is stresszelnék - mondtam.
- De legalább nem a latte art miatt - jegyezte meg Jadran.
- Dehogyis - rázta a fejét Carlos. - De ha már így szóba jött, csinálnál nekem egy espresso macchiatót?
Miután megittam a cappuccinómat és kibogoztam a karácsonyi izzókat, lementem a Cabaret főhadiszállására a pincébe. Ott találtam Valt a kanapén, valamit olvasott, és csak akkor nézett fel, amikor leültem mellé.
- Ne haragudj Feri miatt - mondta. - Nem akartam beleszólni.
- Csak nem féltékeny voltál rá? - nevettem el magam, mert ezt valahogy nem tudtam elképzelni. - Mondjuk, akár lehettél volna is. Megkérdezte, hogy lenne-e kedvem megnézni vele a „kacsás filmet.”
Erre letette a tabletjét.
- Milyen kacsás filmet?
- Hát a Gyalog galoppot. De nyilván nemet mondtam.
- A Gyalog galopp, mint kacsás film - röhögött fel Val. - Amúgy nem is az bosszantott, hogy elhívott, hanem hogy a többieknek hamarabb eszébe jutott, hogy te meg ő, mint az, hogy te meg én.
- Mondjuk, ebben nem kis munkánk volt - jegyeztem meg, mire ő elnevette magát.
- Az igaz - karolta át a vállamat. - Lehet, hogy el kéne már nekik mondani, hogy ne legyen több ilyen.
Azonban mielőtt erre reagálhattam volna, Carlos hangját hallottam a hátunk mögött.
- Ezt nem hiszem el!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése