Venti Moderati

 Dorothy: Van annak néhány borzasztó hátránya, ha a zenekar, amelynek a videósa vagy, egy másik városban, sőt egy másik régióban él. Például, ha spontán eszükbe jut valami, akkor nem tudsz azonnal átmenni hozzájuk, hogy felvedd. Vagy ott van a koránkelés. Muszáj, mert Genovából Firenzébe reggel hétkor indul a közvetlen vonat, és akkor még ott át kell szállni a regionális gyorsra, ami alig negyvenöt perc alatt elvisz Montevarchiba. És hogy mi dolgom van nekem, a genovai lakosnak egy Montevarchiban élő zenekarral? Röviden annyi, hogy a menedzserük régi barátom, és amikor az országos turnéjukon SOS kellett nekik egy új videós, engem hívott. Aztán olyan jól sikerült a közös munka, hogy a távolság ellenére is tovább akartak velem dolgozni. Azon a szeles kora januári reggelen is azért szálltam vonatra, mert a Venti Moderati koncertet adott a városi Grincs barlangjában, amely közvetlenül a Mikulás házával szemben rendeztek be egy üresen álló üzlethelyiségben. Mario Demichelis, a zenekar m...

 Bár a téli szünet általában nem hosszabb két hétnél, valahogy mindig többnek érződik. Talán az újév teszi, de amikor januárban először beléptem a Café El Mío Cidbe, úgy éreztem, mintha legalább egy hónapig lettem volna távol. Pedig semmi nem változott december közepe óta. Leszámítva talán Carlos szüleit, ám ők akkor nem tartózkodtak ott. Val sem volt a kávézóban, mert még nem ért vissza a nagyszüleitől. - Lemaradtam valamiről szilveszterkor? - kérdeztem, amikor leültem Borut és Jure mellé. - Nem - rázták a fejüket a fiúk. - Akkor senkinek nem akadt a torkán a szőlő - állapítottam meg. - Nem szokott - mondta a lakótársam. A spanyoloknál ugyanis az a szokás szilveszterkor, hogy amikor éjjel tizenkettőt üt az óra, minden egyes ütésre bekapnak egy szem szőlőt, hogy szerencsés legyen az új év. És mivel Carlos is spanyol, a kávézóban szilveszterkor mindig lehet szőlőt kérni éjfélre. - De itt volt Feri - tette hozzá Borut. - Azóta se látta a Gyalog galopp ot...

 Imádom az egyetemi karácsonyi vásárt, amikor a különböző tanszékek standokat állítanak, mézeskalácsot, forró csokit és házi készítésű karácsonyfadíszeket árulnak. Vagy különböző szolgáltatásokat, mint a Napkeleti Bölcsek Pénzügyi Tanácsadó Iroda a közgázosoknál. Mi is kitelepültünk a Liszt Intézettel, ahol bejglit és díszeket árultunk, meg persze kedvezményes jelentkezést a második félévben induló magyar nyelvórákra. Délelőttre én voltam beosztva, aztán amikor megjött Márti, a másik kulturális szakmunkatárs váltani, ráírtam Borutra, mert abban maradtunk, hogy ha végeztem, akkor majd együtt megnézzük a többi standot. Hátha találunk valami röhejesebbet, mint Jure mikulásos motorozása. Különben idén is sorban álltak előtte az emberek. Boruttal járkáltunk a standok között, végigkóstoltuk a teljes mézeskalács-kínálatot - megállapítottuk, hogy a skandinávosoké a legfinomabb -, aztán ezt leöblítettük egy teával az anglisztikásoknál. A poticás standokat természetesen messze elkerültük, mi...

 Dorothy: Ha két hete valaki azt mondja nekem, hogy az új évet egy genovai templomban fogom kezdeni, aktív és nyugdíjas dokkmunkásokat hallgatva, valószínűleg képen röhögöm. Ehhez képest január elsején este egy kis genovai templom karzatán ültem, miközben az oltár előtt és a közlekedőfolyosón jelenlegi és volt dokkmunkások énekeltek. Meg volt egy gitáros és egy zongorista. - Ez a VIP-páholy - magyarázta Diego Solari, amikor felmentünk a lépcsőn. Amikor megérkeztem a templomhoz, akkor szembesültem azzal, hogy én nem ismerek senkit, a közönség többi tagja viszont úgy tűnt, ismeri egymást. Aztán megláttam Diegót és Stefano Damontét, akik integettek, hogy csatlakozzam hozzájuk. - VIP-páholy? - nevettem el magam. - Mert itt nem ül eléd senki, akinek a frizurája kitakarja a fél kórust? - És kommentálhatod a koncertet anélkül, hogy bárki nagymamája csúnyán nézne rád - bukkant fel mellettem a semmiből Andrea Canepa. - A sajátodat is beleértve. - Szia, neked nem oda...

 Andrea C: Dorothy O’Connell üzenete: Boldog új évet! Andrea Canepa: Boldog új évet! Milyen a buli a hotelben? Dorothy O’Connell: Elég retro, de legalább van okom cilindert viselni. Nálatok mi a helyzet? Andrea Canepa: Kicsit lapos, de rosszabb is lehetne. És senkin sincs cilinder. Dorothy O’Connell: Lehet, hogy pont az a probléma. - Hé, megy a buli, te meg itt telefonozol? - lépett oda hozzám Diego egy pohárral a kezében. - Micsoda dolog ez? - kérdezte röhögve. - Most elveszed tőlem, és kizavarsz az osztályból? - kérdeztem vissza vigyorogva. - Hülye. Különben megértem, nagyon nem ez életünk bulija. - Csak Dorothy írt - mondtam. - Ez megmagyarázza, miért vigyorogsz, mint a tejbetök. - Nem azért - jelentettem ki, de nem néztem a szemébe. Ekkor csatlakozott hozzánk Stefano, egy tekercs szerpentinnel a nyakában. - Csak nem Dorothyval chatelsz? - kérdezte. - Akkor szoktál így vigyorogni. - Nem szoktam - vágtam vissza. - Akkor írtam neki...

- Na, mi ez? - tolt elém Jadran egy cappuccinós csészét. - Fenyőfa? - tippeltem, mert a tejhabban látható rajz leginkább arra hasonlított. Jadran diadalittasan elvigyorodott, majd bólintott. - Ez egyre jobban megy! - dicsértem meg. - Már karácsonyi gömböt is tudok - újságolta lelkesen. - Jure azt mondta, hogy csinálhatnánk olyan akciót, hogy aki kitalálja, mit rajzolok a tejhabba, az kap egy kupont, amit legközelebb beválthat egy ingyen kávéra. - Nem tudom, hogy ez most gonosz vagy zseniális - jegyeztem meg. - Már bocs. - Nem gond - rázta meg a fejét Jadran. - Carlos amúgy se egyezett bele. Ekkor, szinte végszóra, az említett spanyolul szitkozódva vágott földhöz egy összegabalyodott égősort. Az elmúlt napokban nem ez volt az első hasonló eset. - Carlos, minden oké? - kérdeztem. - Segítsünk? - Köszi, de boldogulok - felelte, mire Jadran a fejét csóválta. - Elég stresszes mostanában - mondta. - De arról persze nem beszé...