Hagyományok
Andrea C.:
Nem is emlékszem, mikor volt olyan szenteste, amikor mindennel elkészültem, és nem kellett huszonötödikén reggel ajándékkísérők vagy csomagolópapír után rohangálnom a lakásban. Most minden ajándékom becsomagolva és felcímkézve várta egy ikeás szatyorban, hogy elvigyem őket a szüleimhez. A karácsonyfánk ott állt feldíszítve a nappaliban, mellette a lego betlehem, ami már csak a Jézuskára várt, addig viszont még volt egy kis idő. Ezt a betlehemet néhány éve a kényszer szülte, amikor Stefanóval és Diegóval szenteste jöttünk rá, hogy szeretnénk egyet, de már minden zárva volt. Ekkor került elő egy doboz lego, és azóta minden évben abból építjük, de persze nem az utolsó pillanatban.
Kinyitottam hát egy doboz sört, és hátradőltem a kanapén Stefano mellett. A Kisjézuson kívül ugyanis még egy dolog volt hátra a szentestéből: hogy hárman együtt megnézzük a Harry Potter és a Bölcsek Kövét. Ezt nem tudom, mikor kezdtük el csinálni, lehet, hogy még akkor, amikor Milánóban laktunk, a lényeg, hogy szokásunkká vált a közös filmnézés, mielőtt mind hazatérünk a családunkhoz és napokig húslevesen, raviolin meg canestrellin élünk.
- Diego, kezdhetjük? - szólt ki Stefano a konyhába. Az egyik kezében neki is egy doboz sör volt, a másikban a távirányító.
- Máris! - Jött a válasz a szomszéd szobából. - Melyik pandolcét bontsuk ki?
- Amelyik úgy néz ki, mint egy transzvesztita vagy amelyik egy dominára hasonlít? - vágtam rá azonnal, még mielőtt folytatni tudta volna. Amikor ugyanis Diego megszólalt, rögtön beugrott az Igazából szerelem egy jelenete. Igaz, abban Barbie babákról volt szó, nem gyümölcskenyerekről.
- Szép! - dugta be a fejét az ajtón a srác vigyorogva.
- Ez egy hülye játék - jelentette ki Stefano. - Pont olyan idegesítő, mint az Unóban bedobálni az azonos színű és számú kártyáidat, amikor nem is te jössz.
- Ne szólj le valamit azért, mert neked nem megy - figyelmeztettem.
Erről biztosan tudom, hogy Diegóval akkor kezdtük el, amikor Milánóban laktunk: ha a másik bármi olyat mond, ami folytatható mondjuk egy filmidézettel vagy dalszövegrészlettel, akkor azt ott helyben rá kell vágni. Nyilván ésszerű keretek között. Mi ezen nagyon jól szórakoztunk, de nem mindenki élvezte annyira.
- Végül azt hoztam, amit a suliban kaptunk - lépett be végre Diego, egyik kezében a pandolcéval, a másikban szintén egy doboz sörrel. - Már csak az érdekel Andre, hogy mégis hogy tudsz te ilyen pontosan idézni az Igazából szerelemből?
- Nyugi, magunk közt vagyunk, nem ciki bevallani - röhögött fel Stefano.
- Úgy, hogy a nővérem miatt minden karácsonykor meg kellett néznünk. Különben az egy egész normális karácsonyi film.
Senkiről nem derül ki benne, hogy álruhás herceg, aki egy amerikai kisvárosban bujkál, ahol beleszeret a testvérét meglátogató könyvtáros csajba, akinek minden jelentben másmilyen kabátja van. Ez már elviselhetőbbé teszi, és ezzel a többiek se tudtak vitatkozni, úgyhogy Stefano végre megnyomhatta a play gombot.
Kábé a film háromnegyedénél tartottunk, és a pandolcéból már csak morzsák maradtak, amikor Diego hirtelen megállította a vetítést.
- Mi az? - kérdeztük Stefanóval.
- Mindjárt megszületik a gyerekem - jelentette be.
Ezen egy pillanatra el kellett gondolkoznom, aztán leesett, hogy a lakótársam visszacsúszott József szerepébe, ugyanis már csak néhány perc volt hátra éjfélig.
- Ugye azért tudod, hogy ő nem a te gyereked? - emlékeztettem.
- Vér szerint nem is, de szerinted ki fogja meccsre vinni meg fütyülni tanítani? Az apja biztos, hogy nem! – Ez igencsak szöget üthetett a fejébe, mert elkerekedett a szeme. - Ebből akár egy dal is lehetne! Mondjuk, valami ilyesmi, hogy „Én vagyok az apád…”
- Unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa - szólalt meg ekkor Stefano, az Űrgolyhók egyik jelenetét idézve.
Ezen annyira meglepődtünk, hogy még a Jézuskáról is megfeledkeztünk. Aztán mindhármunkból kitört a nevetés.
- Látod? Mégiscsak megy neked is - veregettem vállon.
Amikor pedig odakint elkezdtek harangozni az éjféli misére, elhelyeztük a Kisjézust a lego jászolban, aztán még megnéztük, hogyan találja meg Harry Potter a Bölcsek Kövét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése