Venti Moderati

Gyerekzsivajtól volt hangos a Café El Mío Cid: a ljubljanai spanyolok és csemetéik várták a napkeleti bölcsek érkezését. Spanyolországba ugyanis los Reyes Magos, a Háromkirályok viszik az ajándékokat, akik vízkeresztre érik el az Ibériai-félszigetet. Persze, náluk is van Mikulás, de a hagyomány szerint a királyok a fő ajándékozók. A királyok, akik a Cabaret International főhadiszállásán készülődtek. Val, Borut és Jure álszakállban, színes kaftánban és fejfedőkben várták, hogy felmehessenek, és arany, tömjén meg mirha helyett édességet osztogathassanak a gyerekeknek. Jadran is velük tartott mint muzsikus, de ő nem volt beöltözve. Ő azt pár hete már Mikulásként letudta. – Na, szerintetek kinézünk három bölcs embernek? – kérdezte Borut a turbánját igazgatva. – Nem - vágta rá azonnal Jadran mosolyogva. – De ez nem a ruha miatt van. Tényleg nem úgy néztek ki, mint három király Napkeletről. Inkább, mint három fazon, akik királyoknak öltöztek egy barátjuk gyerekeinek a kedvéért. – Tu...

 Luca: A szilveszteri szerpentineket és a lufimaradványokat mindenféle zászlók váltották fel a montevarchi ifiházban január első hétvégéjén. A környékbeli Tolkien-rajongók gyűltek ott össze, hogy megünnepeljék a professzor születésnapját. És mi is ott voltunk. Nem mintha olyan nagy Gyűrűk ura-fanok lettünk volna - mármint szeretjük, meg hát A Gyűrű Szövetsége volt az egyik első film, amit szülői kíséret nélkül láttunk a moziban, de inkább csak azért mentünk, mert Pietro hívott, hogy tanítsunk dalokat a résztvevőknek. És ha az exgitárosunk szól, hogy segítség kell neki, akkor mi megyünk.  A diszkógömb Szauron szemeként még a plafonon lógott, a pultos lányoknak meg... Jól láttam, hogy ragasztott tündefüle van? Ezt nem bírtam mosolygás nélkül megállni. Vajon lesz-e, aki feláldozná Andréért népe halhatatlanságát? – Jaj, hagyd már ezt a hülyeséget! – reagálta le az énekesünk, amikor ezt fennhangon is megosztottam a többiekkel. – Hát itt vagytok! – hallottunk ekkor egy ism...

 [ Ezt most azért, mert valamilyen formában szerettem volna belevenni a kihívásba ljubljanai karácsonyi díszkivilágítást. Felkapcsolt állapotban én is csak fényképről láttam, de bizonyos elemei már október végén a helyükön voltak. ] A busz éppen akkor hajtott be a megállóba, amikor befordultam a sarkon. Futni kezdtem, hogy elérjem, de nem volt szerencsém. És mivel már elég késő volt, vagy negyedóra múlva jött a következő. Megigazítottam a sálamat, majd a kesztyűmet kezdtem keresni a zsebemben, mert már most fázott a kezem. Tizennégy perc! Mit fogok én tizennégy percig csinálni, ráadásul ilyen hidegben? Elővettem a telefonomat, holott tudtam, hogy semmi újdonság nem lesz rajta, de valamivel el kellett ütnöm az időt, amíg vártam a buszra. Ekkor motorzúgást hallottam, és hogy valaki hozzám szól angolul, de nem értettem, mit. Annyira váratlanul ért a dolog, hogy majdnem elejtettem a telefonomat. A hátam mögé pillantottam, hogy nem áll-e ott valaki, de csak én voltam a megállóban. Meg a...

Andrea: Amikor meghallottam anya csicsergését a konyhából, a másik oldalamra fordultam. Elképzelni sem tudtam, ő hogy képes szombat reggel tízkor ilyen vidáman sürgölődni a konyhában, amikor én legszívesebben délig ki se másznék az ágyból. Pedig amúgy nem ártott volna, mert még egy csomó mindent akartam csinálni, mielőtt újra belevetjük magunkat a munkába és elkezdünk készülni a turnéra. Például a hülye Duolingót, mert a kis zöld bagoly már kilátásba helyezett nekem egy betonbakancsot, ha nem csinálok meg egy spanyolleckét. Már nyúltam volna a telefonomért, amikor egy másik hang válaszolt anyám csicsergésére. Azt nem értettem, mit mondott, de felismertem, és ez igen meglepett. Ugyan mit keres nálunk Livio Mazzero szombat reggel? Aztán rájöttem, és ettől késztetést éreztem, hogy a fejemre húzzam a takarót és halottnak tettessem magam. Vagy legalábbis olyannak, aki alszik. Ha ugyanis Livio szombat reggel tízkor megjelent nálunk, az egyetlen dolgot jelenthetett: edzést. Arra pedig még nem...

Elfordultam az asztalra állított tükörtől, a meglepően elegánsan öltözött Borut felé. Eddig még nem láttam ingben, zakóban és csokornyakkendőben. – Szó sem lehet róla! – Sára, a komád vagyok, vagy nem vagyok a komád? – kérdezte a srác egyre kétségbeesettebben. – Mi ez a szöveg? – kérdeztem vissza meglepetten, hiszen nem szokott így beszélni. – Az vagy? – Az vagyok, de akkor sem csinálom – jelentettem ki, és tüntetőleg keresztbe tettem a lábam. Ekkor tűnt fel, hogy valamilyen érthetetlen okból nagyestélyi van rajtam. – Értsd meg, én úgy szeretem azt a lányt, mint Jure a motorbiciklijét! – De Jure nem vesz új motort félévente – mutattam rá, mert Borutnál általában hat hónapig tartott egy kapcsolat. – Verka tudja, mire vállalkozik. – Én ebben akkor sem veszek részt. – Sára, egy vakrandiba még senki nem halt bele! – győzködött Borut. – És annyiból nem is vak, hogy én jól ismerem a srácot. Együtt lakunk. – Mondtam már, hogy nem érdekel. – Tudod, hogy nem alapozh...