December 5 - Pulóverek, avagy Szex és Arezzo
Amikor azt írtam, hogy a kihívásban lesznek teljesen random hülyeségek, akkor pont az ilyenekre gondoltam.
Andrea:
Az eladólány szeme elkerekedik, amikor belépünk a turkálóba. Vajon felismert minket? Valószínűbb, hogy csak az lepte meg, hogy négy férfi egyszerre van a boltban, pedig Halloween már elmúlt. Ahogy az imént végigmentünk a Corso Italián, az jutott eszembe, hogy olyanok vagyunk, mint a toszkán Szex és New York. Csak mi cipők helyett hangszerekre költenénk el irreálisan sok pénzt. Luca, a két lábon járó káosz lenne Carrie, ha már úgyis mindent dokumentál. Az örök optimista Elio Charlotte, és az lenne a leghőbb vágya, hogy a Rolling Stones magazinban mutogathassa a gitárjait. Livio persze Samantha, bár az ő kalandjairól csak szűkszavú beszámolókból értesülhetnénk. Én meg Miranda lennék: cinikus és zárkózott, aki mindig túleteti a macskáját.
Amint elhaladunk egy kosár plüssállat mellett, elkezdjük megvitatni egymással, hogy melyikünk csaja lájkolta valami random basszgitáros félmeztelen képét, és hogy ez mit is jelent. Livio pedig mindjárt közli velünk, hogy amúgy neki megvolt az a félmeztelen basszgitáros, két éve, a Firenze Rocks fesztiválon.
Mi van?
Most komolyan elkezdtem azon gondolkozni, milyen lenne a Szex és Arezzo? Csak azért, mert a Corsón nem lehet parkolni? Jézusom.
Különben Livio soha nem kavart félmeztelen basszusgitárosokkal vagy bármilyen másik férfival, és a Szex és New Yorkról azért tudok ennyit, mert egyszer jártam egy lánnyal, aki azt akarta, hogy nézzem vele. A kapcsolatunk kábé a második évad feléig tartott.
Elio találja meg, amiért jöttünk: egy hatalmas kosár, tele karácsonyi pulóverekkel. Megkezdjük a kutatást. Valami olyan kell, ami ronda, de azért még vállalható. A kezembe akad egy kék lajháros, Merry Slothmas-felirattal – az ötlet jó, de rémes a kivitelezés. Ezt nem is tudom, milyen állat, ez rózsaszín, ezen meg síelő macskák vannak, de nagyon bénák.
– Tudjátok, min gondolkoztam? – kérdezi Luca, maga elé tartva egy kéket, rajta két hóemberrel.
– Ha azt mondod, hogy halott-e a romantika, hazamegyek – jelentem ki.
– Dehogy, azon gondolkoztam, hogy a hóemberek nem nyársalják-e fel egymást az orrukkal, amikor csókolóznak – magyarázza.
– Kérdés, hogy mennyire tudják elfordítani a fejüket – mondja Elio.
– Ezek nem nagyon forgatják – néz Luca a kezében lévő pulóverre. Most látom meg rajta a szöveget: Kissing snowmen.
– Szerintem akkor is a szögön múlik.
– Ha én hóember lennék, kivenném – szólal meg ekkor Livio.
– That’s what he said – jegyzi meg Elio ártatlan arccal.
Lucával próbálunk nem röhögni, de nem megy. Még az eladólány is elmosolyodik.
– Az orromat! – helyesbít a dobosunk. – Hülyék.
Azzal tettetett sértődöttséggel belebújik a mikulásruhához hasonló kardigánba, de az pólóval nagyon bénán néz ki. Livio azonban nem szívbajos, simán leveszi a pólóját a bolt közepén, majd vissza a kardigánt.
– Én szerintem kész vagyok – állapítja meg. És tényleg jól néz ki. – Most keresek neked is valamit, különben zárásig itt leszünk – közli, miután visszaraktam egy fehér alapon zöld bolyhos fenyőfásat.
– Nem kell, köszönöm, megoldom – vetem ellen, miközben Luca a szemét forgatja. Képes vagyok karácsonyi pulcsit választani magamnak!
A dobosunk két percen belül kiemel egy világos színűt, egy kis szarvassal és Oh Deer-felirattal az elején. Már kezdenék neki örülni, amikor meglátom az agancsokat.
– Felejtsd el – jelentem ki.
– Miért? Szerintem a te stílusod – mondja Luca.
– De én nem hordok agancsos pulóvert!
– Azért nézd meg, csak poénból – unszol Elio. – Legfeljebb röhögünk egy jót.
– Próbáld fel, próbáld fel – kezdi kántálni Luca, és Livio is beszáll.
Ennél még a pulcsi se lehet kínosabb, úgyhogy csak beviszem magammal a próbafülkébe. Ahogy áthúzom a fejemen, tudom, hogy igazam lesz, és már a nyelvemen van az “én megmondtam”, amikor meglátom magam a tükörben.
Egyáltalán nem nézek ki hülyén. Sőt, az agancsoktól csak jobb az egész. Ráadásul puha és meleg. A francba.
Mire kijövök a fülkéből, Luca épp Luciát hívja, hogy kell-e nekik összeillő pulóver, mert talált még egyet abból, amit ő választott magának: egy zöldet, színes égőkkel és Merry Christmas-feliratokkal.
– Meggyőztetek, jöhet az agancs – sóhajtok fel, csak legyünk már túl ezen.
Addigra Elio is talált pulóvert: egy világoskéket, rajta egy ezüst sálas hóemberrel. Tiszta Charlotte.
Fizetünk, majd elbúcsúzunk az eladólánytól. Utána még elsétálunk a hangszerbolthoz nyálat csorgatni, és csak aztán indulunk haza. Várom, hogy eszembe jusson egy Bradshaw-féle közhely, de csak arra a zongorára tudok gondolni, amit a kirakatban láttam. Hála az égnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése