December 7 - Időszakos Jézus(ka)

 Pietro:

– Te látod valahol?

– Szerintem nincs is itt.

A Francesco Petrarca Gimnázium 124-es terme, szerda délután fél 3. Andre és Luca gondterhelten álltak a leghátsó padnál. Előttük egy kartondoboz, benne színes figurákkal, ami csak egy dolgot jelenthetett: itt a karácsony.

A suliban régi hagyomány a jászolállítás: minden osztálynak van egy sajátja, amelyhez egész decemberben adják hozzá a figurákat, hogy aztán az utolsó tanítási napon megszülessen a Kisjézus, mi pedig januárig ne is lássuk az iskolát. Idén Andre és Luca kapta a nemes feladatot, hogy vigyázzon a jászolra. Én csak szolidaritásból voltam velük. Meg mert csak fél négyre kellett mennem a fogorvoshoz.

Régen sokkal durvább volt az egész jászolosdi: minden osztály maga találta ki, hogy milyen legyen a betlehemi jelenet. Volt, hogy kilopták a figurákat egymás terméből és másikra cserélték, hogy vajon észreveszik-e. Akadt olyan figura, aki a téli szünetig minden betlehemben megfordult. Akkoriban ez verseny volt: a legszebb, legötletesebb jászolt felállító osztály díjat kapott, csak aztán pár éve valakinek Madonnáról nem Szűz Mária jutott eszébe, ami kiverte a biztosítékot a zsűrinél. Azóta nincs lopkodás, nincs verseny. Nem is értettem, miért állnak a többiek úgy, mint két asztronauta a Holdon, hogy akkor most ki zárta be a kulcsot az űrhajóba.

– Mi van?

– Nincs meg a Jézuska – mondta Luca, azzal újra végignézett a figurákon, hátha csak nem vette észre.

– Még november van, nem született meg – próbáltam elviccelni a dolgot. Nem jött be.

– Szerinted ez úgy néz ki, mint aki terhes? – kérdezte Andre, az arcom elé tartva Máriát, miközben a hangja kezdett felcsúszni egy magasabb regiszterbe.

– Nem.

– Elég para lenne, ha az lenne – jegyezte meg Luca, és ebben mindhárman egyetértettünk.

– De akkor hol van a Kisjézus?

– Itt nincs.

– Ugye nem fogják azt hinni, hogy mi tűntettük el? – kérdezte Andre elkerekedett szemmel.

– Csak nem – rázta a fejét Luca, de láthatóan az ő fejében is megfordult ez a gondolat.

– Nekem nem írhatnak be semmit – Andre kezdett bepánikolni. – Főleg nem most.

– Miért, különben csak szenet hoz neked a Mikulás? – vontam fel a szemöldökömet.

Na, ettől lett igazán ideges.

– Nem, de a karácsonyi vacsorán elő fog jönni, és én leszek a deviáns Jézuskatolvaj, Pasquale meg a győzelmi zászló – hadarta egy szuszra. – És most asszem, innom kell valamit.

Azzal kiviharzott a teremből, én meg már végképp nem értettem, mi ütött belé.

– A fizikadoga miatt van így kibukva? – kérdeztem.

– Kiderült, hogy a nagynénje mégis tud jönni hozzájuk karácsonyra. Mindig a Giulio bá' orra alá dörgöli a fia kitűnő bizonyítványát, ami Andrénak is nagyon szarul esik – magyarázta Luca. – Pedig amúgy Pasquale egy gyökér.

– Jó tanuló, jó sportoló, jó nagy seggfej – állapítottam meg.

– Apropó – kanyarodott vissza Luca ismét a jászolhoz –, tudod ki volt a felelős tavaly?

– Daniele, nem?

– Így van. És hol van most Daniele?

– Szardínián – vágtam rá. Nyáron költöztek oda. – Gondolod, hogy lenyúlta a Kisjézust emlékbe?

– Kinézem belőle.

Danieléből én bármit kinézek. Ő volt az, aki lyukat akart fúrni a fiúöltöző falába, hogy át lehessen látni a lányokhoz. Tavaly meg az öccsével elloptak egy bevásárlókocsit a szupermarketből, és éjjel abban tologatták egymást a városban.

Ja, nem, azok mi voltunk Marcellóval. De a füves cigit Daniele hozta az osztálykirándulásra.

Amikor Andre már valamivel nyugodtabban visszatért, ő is arra jutott, hogy Daniele vihette el a Kisjézust. Azonban még mindig nem tudtuk, hogy szerezzük majd vissza.

– Két dolgot tehetünk – mondta Luca.

– Megkeressük Danielét? – tippelt Andre.

– Akkor hármat. De én arra gondoltam, hogy vagy szerzünk egy új Kisjézust állandóra, vagy hozunk egy időszakos Jézust, aztán hazavisszük, és aki jövőre kapja a jászolt, az majd hoz egy másikat.

– De így simán hihetik azt, hogy mi nyúltuk le – vetette ellen Andre.

– Nem, ha hagyunk nekik egy névtelen üzenetet. Ezzel még akár új hagyományt is teremthetünk.

– És nem is fogják tudni, hogy ezt mi találtuk ki – mondtam. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet.

– Ha nem kerülünk bajba, nekem oké – egyezett bele Andre némi gondolkodás után.

– Akkor már csak találnunk kell egy Kisjézust – összegzett Luca. – Aztán majd eldöntjük, hogy állandó lesz-e vagy csak időszakos.

– Időszakos Jézus – mosolyodott el Andre. – Ez akár egy zenekar neve is lehetne.

– Ja – értettem egyet –, csak egy kicsit Depeche Mode-os.

(A kép forrása: https://unsplash.com/photos/3-men-sitting-on-ground-VCD30upyhc8 + Canva)