December 22 - Luca Mestorini naplója (7.)
December 19. Kedd
Visszatérés a városházára. Ezt most úgy írtam le, mintha nem mennénk vissza kábé minden évben, pedig mióta szerepeltünk a karácsonyi műsorban, mindig hívtak minket fellépni. Szerintem Marco Balzoni úgy van vele, hogy “ezeket a hülyéket legalább ismerem,” plusz, az utóbbi években vagy százötvennel többen tudták meg, hogy létezik egy Montevarchi nevű város Toszkánában, és ez nekünk köszönhető.
Teltház volt. Mármint a terem amúgy sem túl nagy, és Elión kívül mindenkinek ott volt a családja, de ők csak vagy két sort töltöttek fel, a többi helyen nem rokonok ültek. És hogy kik? Többek között Gianna Allegri, ami meglepett, mert úgy tudtam, Rómában ír valami tévéműsorba. Ott felmondott, januárban kezd majd egy csapat firenzei humoristánál, addig meg hazaköltözött. Ez legalább megmagyarázta, miért volt Andre a szokottnál is idegesebb koncert előtt.
Megértem, mert az elmúlt tíz évben olyan volt a kapcsolatuk Giannával, mint egy lemezkiadóval időpontot egyeztetni: ha ők ráérnek, nektek tuti le van kötve egy külföldi turné, ha meg ti vagytok szabadok, akkor az ő naptáruk van tele fél évre előre. Borzasztó. Igazából azt hittem, már túl van rajta, mert ez egy régi sztori, de úgy látszik, tévedtem. Nem tudom, mert nem beszél róla, és nála a harapófogó-módszer se működik. Minél inkább próbálod belőle kiszedni, mi van, annál jobban bezárkózik. Baromi idegesítő.
A koncert előtt megkérdezte Eliót, nem néz-e ki hülyén a fehér kötött pulóverében, mire azt a választ kapta, hogy pont olyan, mint egy jóllakott angyalka, aminek persze nem örült. Pedig tényleg úgy nézett ki! Mert ez volt a koncepció, hogy legyünk olyanok, mint az angyalok, ezért fehérben jöttünk: én pólót vettem fel, világosszürke mellénnyel, Elio egy fehér kötött kardigánt (csak úgy magában - mármint nyilván nadrág is volt rajta, de na), Livio meg egy pólót, nyomtatott szárnyakkal a hátán, az elején “Mennyből az angyal” felirattal. Nagyon menő volt!
A koncert után Elio Giannát is megkérdezte, hogy neki mi a véleménye Andre pulóveréről (ennek hallatán a delikvens lábon kihordott egy szívrohamot), aki persze azt mondta, hogy szerinte tök jól áll neki. Arra már nem válaszolt, amikor Livio azt kérdezte tőle, hogy szerinte Elio gyantáztatja-e a mellkasát. Csak röhögött rajta. Ha gonosz lennék, megszavaztatnám a rajongóinkat erről. Nem mintha tudnám a választ, vagy különösebben érdekelne, Livio viszont azóta ezzel van megáldva, hogy a gitárosunk átvette a kardigánját. Mint önjelölt divatszakértő, úgy gondolja, hogy kardigánt magában legfeljebb minimális mellszőrrel lehet viselni. Elio váltig állítja, hogy természetesen ilyen sima, amiből a dobosunk egy szót sem hisz el. És Lucia vele ért egyet. Szerinte akinek olyan sok haja van, mint Eliónak, annak máshol is szőrösnek kell lennie. Olyan témákon tudunk néha pörögni, hogy az hihetetlen. Mint amikor egyszer valahonnan hazafelé valamilyen érthetetlen okból a hiénák vemhességéről beszélgettünk.
A koncert után elmentünk vacsorázni meg forralt borozni: mi négyen, Lucia, Gianna és Marco Balzoni. (Na, ő tutira gyantáztat.) Gianna tök simán beilleszkedett közénk, mindenkivel beszélgetett meg röhögött - bár főleg Andréval. Végül is, mellette ült két éven keresztül. Amikor hazakísérte Giannát, meghagytam neki, hogy írja meg, mi a helyzet, de egyelőre nem jött tőle semmi. Most vagy nagyon nagy mákja volt, vagy akkora kosarat kapott, hogy azt beteheti a fa alá az anyja céges ajándékcsomagja mellé.
Azért remélem, inkább az előbbi.
December 20. Szerda
Reggel 8:30
Még mindig semmi.
23:35
Miután úgy mászkáltunk utána, mint az éhes macskák, Andre ebédnél végre szíveskedett elmondani, hogy mi történt tegnap este. Hát, semmi nem történt. Még. De megbeszélték, hogy a két ünnep között elmennek Arezzóba a karácsonyi vásárra. Kezdetnek nem rossz.
Egyébként a rajongóink imádják a Run, Run Rudolphot. Még a végén kénytelenek leszünk hivatalosan is feldolgozni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése