Családi program

 Luca:

A szilveszteri szerpentineket és a lufimaradványokat mindenféle zászlók váltották fel a montevarchi ifiházban január első hétvégéjén. A környékbeli Tolkien-rajongók gyűltek ott össze, hogy megünnepeljék a professzor születésnapját. És mi is ott voltunk. Nem mintha olyan nagy Gyűrűk ura-fanok lettünk volna - mármint szeretjük, meg hát A Gyűrű Szövetsége volt az egyik első film, amit szülői kíséret nélkül láttunk a moziban, de inkább csak azért mentünk, mert Pietro hívott, hogy tanítsunk dalokat a résztvevőknek. És ha az exgitárosunk szól, hogy segítség kell neki, akkor mi megyünk. 

A diszkógömb Szauron szemeként még a plafonon lógott, a pultos lányoknak meg... Jól láttam, hogy ragasztott tündefüle van? Ezt nem bírtam mosolygás nélkül megállni. Vajon lesz-e, aki feláldozná Andréért népe halhatatlanságát?

– Jaj, hagyd már ezt a hülyeséget! – reagálta le az énekesünk, amikor ezt fennhangon is megosztottam a többiekkel.

– Hát itt vagytok! – hallottunk ekkor egy ismerős hangot, és egy hosszú hajú, szakállas, szürke köpenyes férfi jött felénk.

Pietro Caccia, a Venti Moderati egyik alapítója és első gitárosa, az egyik legrégebbi barátom. Mindig is ő volt a legnagyobb Gyűrűk ura-rajongó közülünk, és a csaja, vagyis most már a felesége miatt egyre jobban belekeveredett a helyi Tolkien-kedvelők társaságába. Ma már ő az egyik szervezője ezeknek az eseményeknek. 

Miután jól megropogtattuk egymás csontjait, megmutatta a termet, ahol még a daltanítás előtt gyakorolhattunk egy kicsit. Ahogy átvágtunk a társasjátékos asztalok között, még odaintegettünk Luciának, aki épp hennával festett valakinek az alkarjára, miközben mellette egy kislány és az anyukája haját fonták be tündéknek öltözött csajok. Egy másik sarokban negyvenes, szakállas fazonok néztek áhítattal mindenféle kardokat, míg tőlük nem messze valami kézműves foglalkozás zajlott gyerekeknek. Komplett családi program.

***

Délután, amikor már túl voltunk a daltanításon, az ifiház chillsarkában ücsörögtünk, nem sokkal azután, hogy valami asztali szerepjátékban lemészároltunk vagy egy tucat orkot Elio karakterének kamaszkori traumái miatt. Ekkor csatlakozott hozzánk a menedzserünk, amin igen meglepődtünk, mert vasárnap nem szokott Montevarchiba jönni.

– Tudjátok – jelentette ki, amikor ennek hangot is adtunk. – Tudom, hogy tudjátok.

– Hogy tizennyolc év múlva a bolygók együttállásakor lerohanhatod az Olümposzt? – kérdezte Andre. Én meg elröhögtem magam, mert Mario előző mondatáról nekem is rögtön a Herkules jutott eszembe.

– Nagy divat lesz például az angol vécé! – tettem hozzá vigyorogva.

– Miről beszéltek? – kérdezte Mario.

– A Herkulesből idéztünk – feleltem. – Ne mondd, hogy nem láttad!

– Hogy jön ide a Herkules?

– Nem látta – állapította meg Livio.

– Te miről beszélsz? – kérdezte Elio ártatlan képpel.

– Ne nézz így rám, tudom, hogy rájöttetek! - vádaskodott a menedzserünk.

– Mire? – kérdeztem.

– Ne csinálj úgy, mint aki nem tudja!

– Tényleg nem tudom! – védtem meg magam. Nyilván sejtettem, miről van szó, de azt akartam, hogy ő legyen az, aki kimondja.

– És még én vagyok a primadonna – dünnyögte Andre. 

Mondjuk azt, hogy Mariónak volt kitől tanulnia.

– Csak egy éjszaka volt, oké? Na jó, kettő. De ez mindenkivel előfordul – mondta, miközben a haja tövéig elvörösödött.

– Nem is gondolná az ember, micsoda orgiákhoz vezethet a szilveszteri buli – jegyezte meg Livio.

– Na, orgia azért nem volt.

– De jól érezted magad? – kérdezte Elio.

– Igen – nyugodott le egy kissé a menedzserünk.

– Az a lényeg – bólogatott Andre.

– De nem zavar titeket?

– Miért zavarna? – kérdeztem. – Azt csinálsz, amit akarsz, azzal, akivel akarod. Nem mondom, meglepődtünk, mert ezt nem láttuk jönni.

– Marco ért ahhoz, amit csinál, azért – mondta Livio.

– Miből gondoljátok, hogy Marco az?

– Nem ő az? – csodálkozott rá Elio.

Kezdtünk mi is összezavarodni. Most mégis lakik egy másik meleg pasi abban a házban?

– Sziasztok – hallottunk ekkor egy ismerős hangot, és amikor megfordultunk, Marco Balzoni állt az asztalunknál a maga kéköltönyös valójában.

– Szia, Marco! – üdvözöltük kórusban.

– Tudják – állapította meg.

(A kép forrása: https://unsplash.com/photos/brown-wooden-signage-on-brown-tree-trunk-G1lwX5OSz0I?utm_content=creditShareLink&utm_medium=referral&utm_source=unsplash )