'Tis the season
A konyhába érve az első dolgom volt bekapcsolni a kávéfőzőt. A hangjára Jure támolygott ki a szobájából. Mivel már nem volt jogviszonyom az egyetemmel, nem maradhattam a koliban, Jurénak pedig nyár végén költözött ki a lakótársa, így én kerültem a helyére. Mostanra egészen megszoktuk egymást: ő már nem csodálkozik, ha néha olyanokat kérdezek tőle, hogy szerinte mi lenne Drakula gróf edzős playlistjén, nekem meg már fel se tűnik, ha ő egy szál gatyában flangál a lakásban. Ami most reggel volt rajta, csak a rénszarvasok miatt szúrt szemet.
- Itt az advent - állapítottam meg. - Kérsz kávét?
- Még szép - felelte, majd nyújtózott egyet, aztán úgy maradt.
Ekkor ugyanis Val lépett ki a szobámból, a lakótársammal ellentétben teljesen felöltözve.
- Jó reggelt - mondta. - Látom, kezdődik a karácsonyi szezon - mosolyodott el, amikor meglátta Jure rénszarvasos gatyáját.
- Hát te?
- Ez nem az, aminek látszik – vágta rá gyorsan Val, mire Jure elvigyorodott.
- Ezek szerint Val nem írni jött át, ami sokáig tartott, és lusta volt hazamenni? - kérdezte, és most már engem nézett.
- Akkor ez pontosan az, aminek látszik - korrigált Val.
- Igen. Írtunk és sokáig tartott - mondtam. - Itt lesz a kávé - osztottam ki a csészéket a fiúknak.
Reggeli után, amikor Val elkezdett szedelőzködni, akkor én is vettem a kabátomat.
- Te meg hova mész? - csodálkozott Jure.
- Leviszem a szemetet - feleltem.
- Nem kell, mert én tegnap levittem - mondta.
- Köszi. Akkor elmegyek a piacra.
Erre mind a ketten elröhögték magukat, pedig nem vicceltem.
- Soha nem szoktál piacra menni - mondták.
- Ezért akarom most kipróbálni. Mi olyan fura ebben?
- Sára, reggel tíz óra van - mutatott a faliórára Jure. - Eddig egyetlen egyszer hagytad el a lakást szombaton tizenkét óra előtt. Amikor rányitottál a csajomra a fürdőszobában.
Az nagyon ciki volt. Főleg, hogy Jure elfelejtette neki megemlíteni, hogy lány lakótársa van, úgyhogy szegény még jobban meglepődött, mint én.
- Az melyikük is volt? Rebeka? - tereltem el a témát.
- Nem, mert neki göndör haja van. Inkább Elena, de nem vagyok benne biztos - akárhogy is, ezen komolyan elgondolkozott.
- Majd megbeszéljük, ha visszajöttem, jó? - azzal fogtam a táskámat meg egy vászonszatyrot, majd Val és én elhagytuk a lakást.
A lépcsőházig bírtuk ki; amint leértünk a harmadik és a második emelet közé, kitört belőlünk a röhögés.
- Ezt nagyon bénán csináltuk - állapítottam meg.
- Szerintem nem jött rá - mondta Val.
Van valami, amit eddig még nem mondtam el. Turai Sára vagyok, hungarológus, a ljubljanai Liszt Intézet kulturális szakmunkatársa, a Cabaret International tagja és vagy három hete Val Vidmar barátnője. Abban maradtunk, hogy ezt egyelőre titokban tartjuk, mert ez a Cabaret működésére is hatással lehet. Azóta elég gyakran kerülünk ilyen helyzetekbe.
- Végül is, tényleg írtunk - mondtam.
- Ja, egy darabig - bólogatott Val, majd megint elröhögte magát. - De hogy az a piac mi volt…
- Most miért, nem mehetek piacra?
- Nem szoktál.
- Egyszer mindent el kell kezdeni - jelentettem ki. - Eljössz velem?
- Úgyis vennem kell pár dolgot - vonta meg a vállát, aztán körülnézett a lépcsőházban. - Ez be van kamerázva?
Amikor megráztam a fejem, elmosolyodott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése