Spontán társulati ülés
A pulóverem ujját a kézfejemre húztam, miközben arra vártam, hogy a többiek mondjanak végre valamit. És bár tartottam a reakciójuktól, valahol meg is könnyebbültem, mert végre kimondtam. Nagyon nem így terveztük, de legalább már nem titkolhattuk tovább, hogy Val és én együtt vagyunk.
- De… mióta? - törte meg a csendet Borut.
- Csak néhány hete.
- És miért nem mondtátok el?
Mivel rajtunk kívül elég sokan voltak a kávézóban, jobbnak láttuk lemenni a főhadiszállásra megbeszélni a dolgokat. Szegény Leticia Molina nem győzött bocsánatot kérni az elszólásért, alig bírtuk rávenni, hogy maradjon a vendégtérben.
- Carlos tudta - mondta Jure. - Máskülönben nem mondta volna el az anyjának.
- Persze, mert egyszer rájuk nyitottam idelent - védte meg magát a kávézótulajdonos. - És én is úgy meglepődtem, mint most ti.
- Ne haragudjatok, hogy titokban tartottuk, de féltünk attól, hogy ez hatással lesz a Cabaret működésére - magyaráztam, hiszen azt egyikünk sem akarta, hogy ez esetleg szétrobbantsa a társaságot. - Ezért abban maradtunk, hogy mielőtt bárkinek szólunk róla, megnézzük, mennyire tudunk párként létezni.
Simán kiderülhetett volna, hogy jobb, ha barátok maradunk. Vagy hogy nem tudunk együtt írni és együtt járni.
- De Carlos és Anna is itt, a Cabaret-ban jöttek össze - emlékeztetett Borut.
- Tudom, de egyikük sem volt a vezetője. Ugye nem? - fordultam Carloshoz, hogy cáfolja vagy erősítse ezt meg.
- Nem - rázta meg a fejét a férfi. - Tagok voltunk.
- Nem akartuk ezt sokáig csinálni, de azt se szerettük volna, ha világgá kürtöljük, aztán két hét múlva rájövünk, hogy nem is működik - folytattam.
- És ha nem működik, akkor mi van? - tárta szét a karját Jure. - Nekem is volt több olyan csajom, akikkel csak pár hétig jártunk.
- És egyiküket se ismertük - jegyezte meg Borut.
Ekkor nyílt az ajtó, és Jadran lépett be, Klara társaságában.
- Sziasztok - mondta a szőke lány. - Jadran írt, hogy spontán társulati ülés van.
- Miről maradtunk le? - kérdezte a fiú.
- Sára és Val együtt vannak - közölte a hírt Borut.
Azonban egyikük sem tűnt túl meglepettnek. Klara olyan arcot vágott, mint aki ritka figurát talált a zsákbamacskában, Jadran pedig csak mosolygott.
- Azt tudtam - vonta meg a vállát.
- Mi van, te is rájuk nyitottál? - röhögött fel Jure.
- Nem, de ez tök egyértelmű. Egy ideje máshogy néznek egymásra.
Azért ezt nem tudtam mosolygás nélkül megállni. Úgy látszik, akadt, akit minden igyekezetünk ellenére sem sikerült megtéveszteni.
- De akkor te miért nem szóltál? - kérdezte Borut.
- Mert ez az ő dolguk. Úgy voltam vele, hogy majd elmondjátok, ha akarjátok - fordult hozzám.
- Vagy amíg az anyám el nem szólja magát - jegyezte meg Carlos.
- Ne már! - hitetlenkedett Klara. - Carlos anyja buktatott le titeket? Ez elég durva. Különben én Feris dolog óta sejtettem.
Amikor a Liszt Intézet karácsonyáról hazafelé megkérdezte, van-e valami köztem és Feri, a néprajzos doktorandusz között, mire Val gondolkodás nélkül rávágta, hogy nincs.
- Akkor azt hittem, ott vége van, lebuktunk - ismertem be.
- Bár a Gyalog galoppos szöveg hihető volt, azért elkezdtem gyanakodni - mondta Klara.
Azon lepődtem volna meg, ha akkor egyikük sem kezdte volna sejteni, mert annál kevésbé lehettünk volna egyértelműbbek.
Carlos ekkor előhúzta a pénztárcáját, és kivett belőle húsz eurót, majd Boruthoz lépett.
- Tessék, ez a tiéd - nyújtotta felé a pénzt. - Nyertél.
Jure meglepetten pislogott rájuk.
- Ti fogadtatok arra, hogy össze fognak jönni?
- Ó, még akkor, amikor kiderült, hogy Sára itt marad - válaszolta Borut.
- De nélkülem?
- Mi is csodálkoztunk, hogy te nem voltál benne - hallatszott az ajtó felől.
Val állt ott kabátban, egyik kezében a sapkájával, a másikban a telefonjával.
- Bocs, hogy csak most értem ide - mondta. - Jöttem, amint megkaptam Carlos üzenetét.
Azzal úgy, ahogy volt, még kabátban lépett oda hozzám, és ölelt meg. A vízálló anyagon még érződött a kinti hideg.
- Sajnálom, hogy egyedül kellett végigcsinálnod.
- Nem tudhattad. És ez rohadt nagy klisé lesz, de az a lényeg, hogy itt vagy - mondtam.
Miután kibontakoztunk az ölelésből, és Val levette a kabátját, körbenézett a többieken.
- Mi történt eddig? - kérdezte.
- Carlos anyukája elszólta magát, lejöttünk ide, ahol Sára elmondta, hogy pár hete jártok, és azért titkolóztatok, mert féltetek, hogy a kapcsolatotok hatással lesz a Cabaret működésére - foglalta össze Borut. - Klara sejtette, Jadran végig tudta, én meg nyertem húsz eurót.
- Te tudtad? - fordult Val a zenész sráchoz.
- Persze, hogy tudtam. Csak a vak nem látta.
- Meg ők ketten - bökött a fejével Klara Jure és Borut felé.
- Nem kellett volna titkolóznotok - vette vissza a szót a spanyol szakos srác. - Mi nagyon örülünk nektek.
- Anyámnak meg nem kellett volna beleszólni - mondta Carlos. - Ne haragudjatok miatta.
- Semmi gond - ráztam meg a fejem. - Így legalább nem kell többet azon gondolkoznunk, hogy mikor és hogyan jelentsük be.
- Fogalmam sincs, hogy csináltuk volna - mondta Val.
Valamivel később, amikor már ismét a kávézóban ültünk, és már nem kellett arra figyelnünk, nehogy leleplezzük magunkat, Jure odafordult hozzánk:
- Ez most azt jelenti, hogy aznap este, amikor nálunk aludtál - mondta Valnak -, akkor már együtt voltatok? - Majd amikor bólintottunk, elvigyorodott. - Tudtam, hogy a piac kamu volt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése